Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

..amiről a sötétben beszélnek...

2015. június 13. 10:29 - nairof

Véletlen találkozások

Alex

Nem reméltem volna, hogy Alexszel újra találkozni fogok. Mikor az a bizonyos izzadt és forró csók elcsattant közöttünk, akkor kánikula volt, s fűtött az éhség, most február van, szennyes, ködös az idő, hófoltos, depresszió gyanús a táj. Az a szenvedélyes csók, akkor annyira felizgatta a testem, hogy képes lettem volna néhány órás ismeretség után odaadni magam egy férfinak. Akkor sokat áldoztam volna arra, hogy magamba fogadjam, amit az előtt soha nem tettem meg. S az óta se.
Sokáig gondoltam rá, játszadoztam a gondolattal milyen lehetett volna, ha a csókot folytatva szeretkeztem volna Alexszel, milyen lett volna, ha a zuhany alatt folytatjuk egymás kényeztetését. Akkor nyáron mindenre nyitott lettem volna, hogy enyhítsem szexuális túlfűtöttségemet.

shutterstock_58664026.jpg

Ez viszont egyszer csak elmúlt. Most úgy érzem nincs már meg bennem az a szenvedély. Most nem izgatna kicsit sem, ha szemtől szembe látnám. Olyan depressziós, unalmas napjaim vannak mostanában, hogy nem tudok még a szexre se gondolni. Ezért döntöttem úgy, hogy kicsit kényeztetem magam az oly divatos wellness szállókban. Próbáltam túlélni. Próbáltam átvészelni az álmosan nyújtózkodó hosszú telet. Ismeretlen emberekkel beszélgettem közben, jó volt idegen környezetben lenni, ahol nem ismernek.

Beszippantani idősebbek-fiatalabbak titkait, amit olyan előszeretettel fednek fel egy idegen előtt. Ha nem beszélgettem senkivel, akkor csak figyeltem az arcukat, néha képes voltam a parkban is, kutyasétáltatás közben órákon át figyelni őket. Elcsípni gondot, bánatot, kielégülést vagy frusztráltságot. Aztán csendben kielemeztem a felfedezett érzelmeket, érzéseket. Ilyen lélekfurkálásos titok-meglesős helyzetekre mindig pasi mentes időszakomban vetemedtem, gondolat elterelésnek kiváló. Biztos vannak olyan nők, akik ebben a helyzetben a „csakazértisbulizok” megoldást választják, hátha összejön egy új pasi. Én addig visszavonulót fújtam, s a kellő időben, a kiválasztott megfelelő pasit vadásztam le. Ez is jó móka, főleg, ha a végén szexben merülhetünk el mindketten. Általában bejön.
A kellemes, már-már forró termálvízben terpeszkedtem, élveztem, ahogy bőröm pórusait kimossa, ahogy felfrissíti minden idegvégződésemet. Szemem lecsukva, múltamban kotorásztam, próbáltam felidézni a boldogságos állapotokat. Valahol azt olvastam, ha a külső és a belső egyensúly megbillen, akkor a lelki diszharmónia nem csak lelki betegséget, depressziót, de fizikai betegséget is generálhat. Na, igaz, ami igaz, nem vagyok egy hipochonder alkat, de azért nem szeretnék most semmilyen betegséget sem.
A régmúlt idők boldogsága…hát igen, a be nem teljesedett pillanatok, azok, amik emlékünkben boldogsággá színesednek. Hihetetlen, hogy mindig oda térünk vissza ahonnan elindultunk, ábrándozásunkban azt a pillanatot éljük meg, amit valóságában nem élhettünk át. Az ember nagyon jól ért ám ahhoz, hogy önmagában felépítsen egy olyan világot, amit nem élhetett meg, vagy gyenge volt ahhoz, hogy megvalósítson.
Néha ezt éreztem én is. Gyenge voltam ahhoz, hogy Alexet ne engedjem el. Sok alkalom lett volna, hogy megkeressem. Mindannyiszor eszembe jutott a lehetőség, mikor egy olyan kamiont láttam az úton, amin az ő cégének a neve állt. Megfordult a fejemben, hogy felhívom. Sokkal értelmesebb lépés lett volna, mint ábrándozni erről félig éber maszturbációs álmaimban. Nem az első alkalom lett volna, hogy én kezdeményezek, s feltételezem nem is az utolsó lennék ebben. Lebegtem a víz tetején, s próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy mikor végzek a wellness kényeztetéssel, megkeresem. Megkeresem és izgalmas, szenvedélyes, mocskos, izzasztó dolgokat fogok művelni vele!

shutterstock_62767588.jpg
Mikor végeztem testem kényeztetésével, úgy gondoltam ideje a lélek kényeztetésének is. Elterveztem, hogy alszom egy nagyot. Sétáltam a szobámig, élveztem, hogy a kinti ködös, párás, hófoltos táj ellenére, a folyosón üdítő a meleg és akár fürdőruhában is lehet sétálni. Már majdnem elértem a szobám ajtaját, mikor a nevemet hallottam, megfordultam és újdonsült barátnőm Rita szaladt felém. Zihálva állt meg, kapkodva elkezdett beszélni:
- Holnap már itt is lesz! Bemutatlak neki, annyit beszéltem neked róla, meg kell ismerned!
Uh, de jó lesz nekem, gondoltam. Ez a csaj lökött, első alkalommal, mikor bemutatkoztunk egymásnak annyit beszélt, hogy nem győztem igennel és aha-val válaszolni. Első nekifutásra mindent elmesélt az életéről, kamionos barátjáról, szinte az intim részletekbe is beavatott. Első ránézésre a véleményem róla, hogy egy hiperaktív, buta tyúk. De ahogy hadonászott előttem és szőke tincseit sejtelmesen mindig a füle mögé rendezte, elégedetten állapítottam meg, hogy az első benyomásom mennyire helyes volt erről a nőről. S remélem, mikor kijelentkezem a szállodából, attól a perctől fogva nem fogom az életben soha többet látni. Nem is tudom elképzelni, hogy bírhatja ki egy férfi ilyen nő mellett…vagy az is lehet, a szex mindent megér egyeseknek.
- Barátném, gyere, meghívlak egy forró teára! – az első fél óra után barátnémnak szólított, s az óta minden második szava ez volt.
Jaj neee! Ordított fel bennem alvásra éhes lelkem, de megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, s összeszedtem minden kedvességem, úgy válaszoltam:
- Ne haragudj, de épp aludni készültem, vacsoránál találkozunk majd úgyis, jó? – próbáltam biztatóan mosolyogni Ritára.
- Jóó, de szerettem volna még mesélni a barátomról – némi csalódottság érződött a hangjában, de nem engedtem, hogy elgyengüljek sebtében próbáltam elköszönni tőle.
Be is léptem a szobámba, de még Ritának a hangját hallottam a félig csukott ajtó mögött is.
- Akkor sem fogsz elmenekülni meg kell ismerned Alexet! – kiáltotta be a résen, de az ajtó már be is csapódott utánam.
Egy pillanatra nem kaptam levegőt, ahogy a szavak eljutottak a tudatomig. Alex? Csak nem a véletlen űz velem ilyen undorító tréfát? Hangosan felnevettem. Nem, nem lehet ő. Szidtam magam, mert ezzel az elkapott fél mondattal is rá gondolok.
Lefeküdtem az ágyra, fél óráig forgolódtam, de mindig az utolsó kép lebegett a szemhéjam előtt, az a csók, amit nyáron váltottam és az óta is felkavar, ha eszembe jut. Fél óra után felöltöztem. Nem lenne szabad így elgyengülnöm, de ha már felmerült az ismeretlen, de annál ismerősebb név, azért se fogom kihagyni, még ha olyan nehéz is elviselni Ritát.

shutterstock_67080103.jpg
Vacsora után úsztam egyet, azt reméltem a testhőmérsékletű víz, a mozgás kitisztítja a gondolataimat, s nem fog undorító csótányként motoszkálni bennem az érzés. Mire véget ér a pihenésem lezárom ezt a hónapok óta húzódó képzelgéses kalandomat, s a délelőtti elhatározásomhoz hű maradva, meg fogom Alexet keresni. Nincs abban semmi bűn, ha egy kis izgalmat viszek az életembe! Ezzel az elhatározással merültem álomba, s próbáltam a reggeli utáni masszázsra gondolni, azzal a szolidan izmos fekete sráccal.
Reggel enyhe fejfájással ébredtem. – Szuper lesz ez a nap, gondoltam a fürdőszobáig botorkálva, majd megszólalt a telefon, hangja késként hasította végig hallóidegeimet. Anyám keresett, tudni akarta mi van velem, hogy érzem magam. Tompa voltam, alig vártam, hogy letegyem a telefont, s egy maréknyi hideg vízzel felébresszem magam. Egy pillanatra sikerült Alextől is megszabadulnom, mintha a tegnapi elhatározásom stabil éket vert volna gondolataim közé. Na, végre! Így kell ezt. Elhatározni, megvalósítani.
Megpróbáltam jó kedvet erőltetni magamra, ez általában beválik, mert akkor előbb utóbb jobb kedvem is lesz. Dúdolva öltöztem fel és szökdelve, kettesével szeltem a lépcsőfokokat lefelé reggelizni. Rita már az asztalnál ült, asztalaik körül, a reggeli álmosságtól kissé bizonytalanul kószáló vendégek feje fölött integetett, hogy menjek oda.
Minden ellenkezés nélkül feléje vettem az irányt, bennem volt a már „csakazértis” kíváncsi vagyok érzés.
- Mindjárt itt kell lennie, az éjjel érkezett Svédországból, csak egy másik motelben szállt meg. – hadarta a szavakat egymás után. Természetesnek vettem izgatottságát, elvégre az ő pasija.
- Most már nem tagadom, én is kíváncsi vagyok! Meg fogom mustrálni, vajon annyira jó pasi-e, mint amilyennek leírtad. – őszinte, jó kedéllyel mondtam.
- Hidd el, hogy az! – jelentette ki, volt valami ellenvetést nem tűrő hangszín benne. S egy „yes” jelet mutatott hüvelykujjával a sejtelmes kacsintás mellé. Ebben minden izgalmas, mocskos, nedves, szenvedélyes, izzadt vágy benne volt, amit én is el tudnék képzelni.
Közben azon gondolkodtam, vajon milyen minőségemben fog bemutatni Rita a férfinak, legyen az bárki is. Üldögéltünk néhány percig, míg kihozták a reggelit, majd Rita hirtelen, izgatottan felugrott.
- Itt van! – tenyerével kislányosan tapsolt egyet, majd integetni kezdett valakinek, akit nem láttam, mert háttal ültem az ajtónak.
Igyekeztem lenyelni a falatot, hogy felkészülhessek a bemutatkozásra. Rita kicsit előrébb lépett, hallottam egy ölelést és egy puszi váltást, de arcot még most sem, sem hangot. Nem akartam az intim pillanatba belebámulni, ezért kulturáltan ittam az üdítőmből, s vártam, míg rám kerül a sor.
- Alex, bemutatom a frissen szerzett barátnémat – a szavakra hátrafordulok és ott állt előttem teljes életnagyságban Alex. Úristen ez az az Alex! Akivel azt a nedvesítő csókot váltottam. Az üdítő, amit közben le akartam nyelni a légcsövembe futott, s ettől enyhe köhögő görcsöt kaptam.
- Jól vagy barátném?? – kérdezte Rita – ő itt az én Alexem. Szorosan átölelte a nyakát a férfinak és beletúrt fekete lazán hátrasimított hajába.
Óh, nyáron én is beletúrtam és mennyire jól esett. Kezet fogtunk, fürkésző zöld szemeibe néztem, de a jelét se láttam annak, hogy felismert volna. Amit nem is róhatok fel neki, nyílván egy voltam a sok kalandos flört közül, biztos nem először és nem is utoljára csókolta szájon hirtelen felindulásból utasát. Talán egy rövid órácskát még az asztaluknál töltöttem, aztán illedelmesen elnézést kérve távoztam. Csalódottan és szomorúan. Nem tagadhattam, hogy rosszul esett a viselkedése. Most aztán győzködhetem magam, hogy ez nem a férfi hibája. Most tényleg nem egy férfi a hibás. Feszült és ideges voltam, most aztán a masszázs sem segítene ezen. Sebnyalogatós nap lesz ez, bezárkózva a szobámba, távol az emberi zajoktól.
Néhány órával később széttett lábakkal feküdtem az ágyon ruhástól, a telefonomon nyomogatva az idiótábbnál idiótább játékokat, gondolatok nélkül várva, hogy teljen az idő. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ennyire jó pasi, csak egy ilyen hiperaktív tyúkot tud magának fogni! Hova tette a szemét, az eszét? Annyira nem illettek össze. Nekem aztán abszolút nincs szándékomban komoly párkapcsolat, de még egy néha napján összebújós szex kapcsolatot se tudnék tőlem felfogásban, viselkedésben ellentétes pasival elképzelni. Minden esetre kár érte.
Már majdnem bealudtam, mikor kopogtattak az ajtón. Előbb azt gondoltam nem nyitom ki, mert ha Rita hív bulizni, még a végén elveszítem kedvességemet, olyat mondok, amitől kiesek a barátnői státuszból. A kopogtatás azonban nem szűnt meg. Halkan, jelszerűen kopogtattak. Így a személyzet sem szokott, s Rita is ennél erőszakosabb. Erőt vettem magamon, hogy megnézzem, ki lehet az.
Szélesre tártam az ajtót és ott állt előttem megint Alex. Talán a szám is nyitva maradt, mert mondani akartam valamit, ami hirtelen elszállt a fejemből, ahogy szemeim befogadták a vizuális hatást. Frissen zuhanyozva, átöltözve, klasszikus farmer és póló szerelés, de borostásan, ami most vonzóvá tette, sugárzott belőle az erő.
- Helló Alex, Rita is veled van? – kérdeztem meglepettségemben, de választ már nem kaptam, mert belépett a szobába, hirtelen betette maga mögött az ajtót és szájon csókolt. Nem nyelves csók volt, csak egy hosszú ajak-ajakra tapadós csók.
Egy pillanatra ajkunkat belemártottuk a vágy hűsítő tégelyébe, olyan volt, mint egy elsősegély, mielőtt még jobban fellázad a szenvedély egy falatnyival enyhíteni kellett. Mikor végre újra a szemébe néztem, nem volt szavam, csak egy nagyot sóhajtottam. Kézen fogott és kifelé indult a szobából magával húzva engem is.
- Gyere, kérlek! – ennyit mondott és követtem szó nélkül. Nem tudtam hova megyünk, már késő volt, csendes folyosón, lépcsőn lefelé haladtunk a fedett medencék felé. Nem értettem mit akar. Úszni? ilyen későn?
- De mégis hova megyünk? – nem tudtam, bíznom kell, vagy kételkedni, de követtem.
Megállt a legkisebb medence előtt. Elkezdett vetkőzni, közben sejtelmesen mosolygott. Mikor alsóban állt előttem, s én még mindig meredten bámultam rá, akkor közelebb lépett hozzám. Kibújtatott a blúzomból, a farmerem gombolta, lehúzta a cipzárt, de mielőtt letolta volna nadrágomat, egy kicsit incselkedően benyúlt a megfelelő helyre. Nem tagadhattam, hogy tetszik a dolog, s ezt ő is érezte nedvességemen. Leguggolt úgy húzta le rólam a farmert. Átölelt mindkét karjával a combjaimnál és mohón ölembe csókolt, nyalogatott felfelé a köldökömig. Jó úton haladt, hogy minden érzékem életre keltse és viszonozzam kényeztetését.
Fehérneműben álltam előtte, megfogta a kezem s bevezetett a medencébe, zöld szemeiben a tompa fényeknél is láthatóan csillogott egy kis huncut varázs. Már a vízben vette le rólam a tangát és a melltartót, cserébe én hátába karmolva húztam magamra.

Soha nem szeretkeztem még vízben. Az a közeg teljesen más értelmet ad a test érintésének, még a csókok íze is, a nyelv játéka sokkal intenzívebb. A bőr érintése, a víz, ahogy együtt mozdul a testtel különleges élménnyé teszi az érzést. Ezt sokáig ki is használtuk, lassan ráérősen simogattuk, nyalogattuk egymást, holott tudtuk bármikor bejöhet valaki. Gyengéden harapdáltam izmos vállát, mikor felemelt, hogy utat engedjen duzzadó, vastag férfiasságának. Hatalmas hullámokat csaptunk magunk körül, a medence szélébe kapaszkodtam, hogy minden lökését érezzem, ne csak a víz nyomásának, hanem a férfias kiteljesedésnek, ahogy követelőzően feszíti hüvelyem, ahogy egyre gyorsabb tempóval akarja az orgazmust elérni. Megfordultam, hogy kényelmesebb pózban, popsimat széthúzva hátulról is támadjon meg, a vágytól feszes makkjával. Egy lökéssel mélyen belém talált, éreztem, hogy golyói csiklómnak feszülnek, s minden mozdulatnál izgatják.
A medence szélén egészen kificánkoltuk a vizet, mintha két sellő akart volna még utoljára emberi érzésben részesülni, s nem tudták volna eldönteni, hogy a vizet vagy a szárazföldet válasszák. Nem tudom mennyi ideig tartott, míg felváltva, majd egyszerre lebegtünk a kielégülés, a gyönyör gyógyvizén, de láttam rajta és éreztem magamon, hogy mindkettőnknek gyógyír volt a találkozás.


Azt viszont a mai napig sem tudom, hogy felismert-e, vagy sem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://erotikusrahangolttortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr177538646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
..amiről a sötétben beszélnek...