A csúnya lány
Soha nem tartottam magam a férfiszem számára kívánatos nőnek. Pattanásos, hosszú, zsíros hajú, nagykeretes szemüveges, nyurga lányként vágytam a szépség nehezen definiálható egzotikumára. Alig tettem túl magam a tini kor lázadó örökmozgóságán, a bőrszépítő és hajkondícionálók között egyre többet maszturbáltam a fürdőszobám meghitt magányában, húsba maró vággyal a puncimban, hogy azt végre egy keménységtől kékellő gyönyörű pénisz kúrja széjjel. A csúnya lány, aki nem tudja megkülönböztetni a szeretetéhséget és a nőiességből fakadó kegyetlen vágyat, ami folyamatosan követeli a maga jussát. A kielégítő szexuális élményt!
Mindent képes lettem volna ennek a vágynak feláldozni! Mindent! Arról ábrándoztam, hogy prostituált vagyok, akit naponta többször is szétkúrnak, céltalanul csak a puszta kéj mámorának érzése miatt. Még azt sem bántam volna, ha olykor nem élvezem, ez lenne a totális önfeláldozás! Csak a szétcsutakolt, ondódótól tocsogó puncim lenne a bizonyítéka annak, hogy egy számomra teljesen idegen férfit engedtem magamba! Baszni, baszni akartam! Mindenáron! Csúnya lányként is!
Egyik reggel szenzációs érzés töltött el ébredés után! Megtaláltam a tökéletes megoldást arra, hogy ne maradjak örök életemre rabja a rutinszerű maszturbálásnak!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.